Az Örömhír Keresztény Gyülekezet hitvallása

A hitvallás PDF formátumban, igehelyekkel kiegészítve.

 

A legfontosabb dolgokban egységre, a kevésbé fontos dolgokban szabadságra, és minden dolgunkban szeretetre kell törekednünk!

1. A Szentírás

1.1. A kinyilatkoztatás

1.1.1. Hisszük, hogy a kinyilatkoztatásra szükség volt, mert Isten messze túl van az emberi érzékelés és felfogóképesség határain, ezért az ember természetes képességeit használva képtelen Őt megfelelő módon megismerni.

1.1.2. Hisszük, hogy Isten (aki maga az igazság, és csakis az igazságot szólja) ihlette a Szentírást azért, hogy kinyilatkoztassa önmagát a tőle elszakadt emberiségnek.

1.1.3. Hisszük, hogy az írott Ige (az Ósz. 39 és az Úsz. 27 könyve) teljes egészében Isten kinyilatkoztatása.

1.1.4. Hisszük, hogy a kinyilatkoztatás a Szentírásban fokozatos volt.

1.1.5. Hisszük, hogy a kinyilatkoztatásnak ez a folyamata a Jelenések könyvével lezárult.

1.1.6. Hisszük, hogy az isteni kinyilatkoztatás tetőpontja Jézus Krisztus, aki a testté lett Ige, és akiben Isten jött közénk. A Szentírás Őróla tesz bizonyságot, hogy higgyünk, Őhozzá akar vezetni, hogy üdvözüljünk, és Őbenne akar megőrizni, hogy növekedjünk.

1.2. Az inspiráció

1.2.1. Hisszük, hogy a teljes Szentírás és annak minden részlete az eredeti szöveg minden szaváig isteni ihletés által adattak.

1.2.2. Hisszük, hogy Isten az Ő Szent Szelleme által ihletett embereken keresztül adta nekünk az Ő Igéjét.

1.2.3. Hisszük, hogy az ihletés szigorúan véve az inspirált szerzők által írt eredeti kéziratokra vonatkozik, amelyek Isten gondviselése folytán megmaradt dokumentumok szerint nagy pontossággal rekonstruálhatóak. Ezért kijelentjük, hogy a Szentírás másolatai és fordításai csak olyan mértékben számítanak Isten Igéjének, amennyire hűségesen adják vissza az eredetit.

1.2.4. Hisszük, hogy mivel a Szentírás isteni ihletés által adatott, csalhatatlan, mentes minden tévedéstől, megbízható mindabban, amiről nyilatkozik.

1.2.5. Hisszük, hogy mivel a teljes Szentírás Istentől ihletett, ezért egységes, belső következetességgel bír, és mentes az ellentmondásoktól.

1.3. A Szentírás értelmezése

1.3.1. Hisszük, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert, és a vele való kommunikáció során felhasználta a nyelvet a kinyilatkoztatás eszközeként.

1.3.2. Hisszük, hogy a Szentírás szövegét a nyelvtani-történelmi módszer alapján kell értelmezni, figyelembe véve annak irodalmi műfaját és szerkezetét.

1.3.3. Hisszük, hogy a Szentírás értelmezi legjobban önmagát, ezért a számunkra homályos szakaszok kijelentéseit a világos szakaszok fényében kell értelmezni.

1.3.4. Hisszük, hogy a Szentírás kijelentéseinek csak egy jelentése (=értelme) van, de sok alkalmazási lehetősége.

1.3.5. Hisszük, hogy a Szentírás helyes értelmezésének elengedhetetlen feltétele a hit, és hogy a Szent Szellem megvilágosítsa az ember értelmét, mert e nélkül a betű megöl, így viszont a Szent Szellem megelevenít.

1.4. A Szentírás tekintélye

1.4.1. Hisszük, hogy a Biblia a legtökéletesebb isteni igazságot közli velünk, ezért megismerhetjük belőle Istent, az örök életre vezető utat és azokat az elveket, amelyek alapján Isten meg fogja ítélni az emberiséget.

1.4.2. Hisszük, hogy a Szentírás a hit, a tanítás, a szolgálat forrása és elégséges alapja, valamint a keresztyén élet hétköznapjainak legfőbb tanácsadója.

1.4.3. Hisszük, hogy a Szentírás a legtökéletesebb mérce, amivel minden emberi hagyományt, tanítást és gyakorlatot megvizsgálhatunk. Ezért ami Isten Igéjével ellentétes, azt elutasítjuk, ami viszont a Szentíráson túl megy, vagy azzal nem igazolható, azt nem tartjuk magunkra nézve kötelezőnek.

1.4.4. Hisszük, hogy sem emberek, sem gyülekezetek, sem egyházak, sem szervezetek, sem hagyományok, sem hitvallások nem állnak tekintélyben a Szentírás mellett vagy felett, Isten Igéje azonban abszolút tekintély mindezek felett.

2. Az Isten

2.1. Isten létezése és megismerése

2.1.1. Hisszük, hogy van egy élő, szent és igazságos Isten, aki öröktől fogva önmagától létezik, tökéletes minden tulajdonságában, féltőn szerető, jóságos, irgalmas, hűséges, végtelenül bölcs, mindentudó, mindenható, mindenütt jelenvaló, de a teremtett világtól független, szuverén, személyes, láthatatlan szellemi Lény.

2.1.2. Hisszük, hogy Ő a teremtője, fenntartója és kormányzója az egész világmindenségnek, korlátlan Ura az érzékelhető anyagvilágnak és a láthatatlan szellemvilágnak egyaránt.

2.1.3. Hisszük, hogy egyedül Ő méltó imádatunkra, bizalmunkra, engedelmességünkre és arra, hogy teljes lényünkkel szeressük Őt.

2.1.4. Hisszük, hogy Isten végtelenül több annál, mint amit az általa teremtett ember véges értelmével képes felfogni róla. A végtelen Isten mégis megismerhető olyan mértékben, amilyen mértékben felfedi önmagát az ember számára. Így felismerhetjük az Ő létezését és dicsőségét alkotásaiból, a történelemből és az emberi lelkiismeretből; konkrétan megismerhetjük Őt kinyilatkoztatott Igéjéből, és személyesen megismerhetjük Őt Jézus Krisztus által.

2.1.5. Hisszük, hogy csupán egy igaz Isten van, aki Igéjében három öröktől fogva létező, de istenségét tekintve egylényegű személynek jelentette ki önmagát: Ő az Atya, a Fiú és a Szent Szellem.

2.2. Az Atya személye és munkája

2.2.1. Hisszük, hogy az Atya a Szentháromság első személye, eredete, oka és célja minden létezőnek.

2.2.2. Hisszük, hogy Ő az, aki fenntartja és kormányozza a világmindenséget, amelyet a láthatatlanból teremtett hatalmas szavával.

2.2.3. Hisszük, hogy Istent - mint szerető Édesatyánkat - csak a Fiún keresztül ismerhetjük meg.

2.3. A Fiú, személye és munkája

2.3.1. Hisszük, hogy Jézus Krisztus, a testté lett Ige mint az Atya egyszülöttje már minden idő előtt, öröktől fogva létezett, és nem teremtetett. Ő a világ világossága, valóságos Isten, istenségében az Atyával egylényegű, és Vele egyenlő.

2.3.2. Hisszük, hogy Ő Isten láthatatlan lényének képmása, dicsőségének kisugárzása, mert benne lakik az Isten teljessége testileg. Ezért Ő az, aki kijelentette Istent az embereknek.

2.3.3. Hisszük, hogy Őreá nézve és Őáltala teremtetett minden, és Ő az, aki hatalmas szavával fenntartja a világmindenséget.

2.3.4. Hisszük, hogy amikor eljött az idők teljessége, az Atya elküldte Fiát, aki valóságos emberré lett. Ezért Őbenne egy személyben egyesült az isteni és az emberi természet megkülönböztethető, de oszthatatlan egységben.

2.3.5. Hisszük, hogy Jézus Krisztus megüresítette önmagát, a Szent Szellemtől fogantatott, és Máriától született, aki szűz volt. Születésével emberi természet részese lett, mindenben kísértést szenvedett hozzánk hasonló módon, de nem vétkezett. Földi életében megalázta magát, és engedelmeskedett az Atyának a kereszthalálig.

2.3.6. Hisszük, hogy Jézus az emberiség bűntelen képviselőjeként magára vette minden bűnünket, és elszenvedte helyettünk Isten igazságos büntetését vétkeinkért.

2.3.7. Hisszük, hogy szenvedésével és halálával egyszer s mindenkorra tökéletes áldozatot mutatott be minden emberért. Ezért Isten kegyelmet, bűnbocsánatot és örök életet ad mindenkinek, aki hitét egyedül Jézus Krisztusba, az Ő egyszülött Fiába veti mint Urába és megváltójába.

2.3.8. Hisszük, hogy Jézust keresztre feszítették, meghalt, de feltámadt a harmadik napon, mert feltámasztotta Őt az Atya, megjelent sok tanúnak, és megparancsolta tanítványainak, hogy hirdessék az üdvösség evangéliumát minden népnek.

2.3.9. Hisszük, hogy Jézus feltámadása után a mennybe ment, visszatért dicsőségébe, az Atya jobbján ül, és uralkodik minden felett.

2.3.10. Hisszük, hogy Jézus Krisztus a Feje az egyetemes egyháznak és minden helyi gyülekezetnek. Hisszük, hogy Ő ad gyülekezeteinek vezetőket, hogy általuk vezesse, pásztorolja, védje, szolgálatra felkészítse népét.

2.3.11. Hisszük, hogy nincs más közvetítő Isten és ember között, Ő az, aki szüntelen esedezik értünk.

2.3.12. Hisszük, hogy Jézus Krisztus ismét eljön erre a világra, mindenki által láthatóan, teljes hatalomban és dicsőségben.

2.4. A Szent Szellem személye és munkája

2.4.1. Hisszük, hogy a Szent Szellem a Szentháromság harmadik személye, az Atyától és a Fiútól származik, istenségében az Atyával és a Fiúval egylényegű és velük egyenlő, öröktől fogva létező isteni személy, akit ezért az Atyával és a Fiúval együtt tisztelünk.

2.4.2. Hisszük, hogy a Szent Szellem Isten személyes jelenlétének hordozója a teremtett világban. Biztosítja a teremtettség rendjét, és általa valósulnak meg Istennek a világban lefektetett törvényei és igazságai.

2.4.3. Hisszük, hogy a Szent Szellem készítette elő a megváltást, vele győzött Jézus Krisztus a bűn és a halál felett. Ő Jézus személyét felmagasztalja, és így általa válik érthetővé a Fiú szabadítása, és jut céljához az Atya üdvözítő akarata.

2.4.4. Hisszük, hogy a Szent Szellem győzi meg az Isten nélkül élő embereket az igazságról, bűneikről és a megtérés nélkül rájuk váró ítéletről.

2.4.5. Hisszük, hogy a Szent Szellem az Igét használva juttatja bűnbánatra az Isten nélkül élő embereket, és így megtérésre vezeti, újjászüli és a megváltás ajándékában részesíti a Krisztusban hívőket.

2.4.6. Hisszük, hogy Jézus az újjászületéssel egy időben bemeríti Szent Szellembe a benne hívőket (=Szent Szellem keresztség), és ezáltal az Ő Testének, a gyülekezetnek tagjává teszi őket. Hisszük, hogy a keresztényeknek ez után teljesen a Szent Szellem uralmának kell alárendelniük önmagukat, hogy Szent Szellemmel teljes életet élhessenek.

2.4.7. Hisszük, hogy a Szent Szellem szüntelenül munkálkodik az újjászületett ember szívében és életében. Tanítja, vezeti, tanácsolja, megfeddi, bátorítja és vigasztalja a hívőket. Szellemi gyümölcsök termésére készteti; képessé teszi őket arra, hogy Istennel és testvéreikkel valóságos közösségben élhessenek; esedezik értük, és elpecsételi őket a teljes váltság napjára.

2.4.8. Hisszük, hogy a Szent Szellem Isten dicsőségére, Krisztus Testének építésére kegyelmi ajándékokat oszt minden megváltott és megszentelt gyermekének. Hisszük, hogy a Szent Szellem ezeket az adományokat akarata szerint osztja szét, és hogy senki nem kapja meg az összes kegyelmi ajándékot. Ezért szükséges, hogy a tagok - anélkül, hogy a gyülekezet jó rendjét megzavarnák - alázattal és mégis készségesen szolgáljanak egymásnak a sáfárságra náluk elhelyezett, de a gyülekezetnek adott kegyelmi ajándékokkal.

3. Az ember teremtése, bűne és bukása

3.1. Hisszük, hogy az embert Isten teremtette saját képére és hasonlatosságára, jónak, tökéletesnek és tisztának. Isten a föld porából formálta az embert, és az Ő Szelleme által elevenedett meg, és így vált értelemmel, akarattal és érzelemmel bíró személyiséggé.

3.2. Hisszük, hogy Isten az embert bölcsességgel és hatalommal ruházta fel, és a Földön mindent uralma alá vetett.

3.3. Hisszük, hogy Isten az embert alkalmassá tette arra, hogy Vele mint Teremtőjével közösségben, az Ő dicsőségére éljen.

3.4. Hisszük, hogy Isten szabadságot ajándékozott az embernek, hogy önként utasítsa el magától a gonoszt, és önként választhassa a jót.

3.5. Hisszük, hogy az ember - szabadságát rosszul használva - engedett a Sátán kísértésének, ezzel vétkezett Teremtője ellen.

3.6. Hisszük, hogy az ember a bűneset folytán szellemileg-lelkileg-testileg a bűn és a halál uralma alá került. A teremtésben nyert isteni képmásból fakadó jellemvonásaiban torzult, de azt nem vesztette el. Az ember emiatt eredeti adottságait csak korlátozottan fejtheti ki.

4. Az ember megváltása

4.1. Hisszük, hogy a bűn uralma alatt élő ember megváltása Isten irántunk való szeretetéből és kegyelméből, Jézus Krisztusnak, Isten egyszülött Fiának közbenjáró, helyettes áldozata által történt.

4.2. Hisszük, hogy Ő az isteni törvény követelményeit tökéletesen, önként és engedelmesen betöltve, kereszthalálával teljes engesztelést szerzett bűneinkért, harmadnapon feltámadt megigazulásunkért, azután fölment a mennybe, és az Atya jobbján mint egyetlen közbenjáró Isten és ember között szüntelen esedezik értünk.

4.3. Hisszük, hogy Isten öröktől fogva elvégzett kegyelmi döntése szerint kínálja fel a Jézus Krisztus által szerzett megváltást személyválogatás nélkül a bűnös embernek.

4.4. Hisszük, hogy az ember - Isten kegyelméből - saját maga dönthet, hogy hit által elfogadja vagy elutasítja ezt a kegyelmet, amiért cselekedeteivel soha nem dolgozhat meg.

5. A hit

5.1. Hisszük, hogy Isten örökkévaló kegyelméből képessé teszi az embert arra, hogy Őt megismerje, és szent Igéjét értelmével megragadja, és szívébe fogadja.

5.2. Hisszük, hogy a Jézus Krisztusban bízó hitet a megértett és befogadott Ige teremti az Istentől elidegenedett ember szívében. Ezért a hit Isten ajándéka, amely által kedvessé válunk Ő előtte, üdvbizonyosságot nyerünk, és a láthatatlan valóságok felől meggyőződünk.

5.3. Hisszük, hogy a hit egyrészt ismereten alapuló meggyőződés, ami azt jelenti, hogy igaznak tartjuk Isten kijelentéseit, akár képesek vagyunk felfogni azokat, akár nem; másrészről erős bizalom mennyei Atyánkban.

5.4. Hisszük, hogy az igazi hit bizonyítékai: az Isten iránti szeretet és engedelmesség, a Szent Szellem által formált jellem és az ezekből fakadó jócselekedetek, melyek nélkül a hit halott önmagában.

6. A megtérés és az újjászületés

6.1. Hisszük, hogy a megtérés által a bűnös ember a kárhozat állapotából az üdvösség útjára lép.

6.2. Hisszük, hogy a megtérő bűnös Isten Igéje és a Szent Szellem munkája nyomán felismeri, megutálja, megvallja és elhagyja bűneit; Isten jogos és igazságos ítélete alól az egyetlen szabadítóhoz, Jézus Krisztushoz menekül, és a Benne való hit által elnyeri bűnei bocsánatát.

6.3. Hisszük, hogy Isten a hittel hozzá térő embert Igéje és Szent Szelleme által újjászüli, újjáteremti, és képessé teszi arra, hogy Jézus Krisztus iránti szeretettől áthatva, Isten akarata szerint éljen.

6.4. Hisszük, hogy az újjászületés valóságos voltát Jézus Krisztus tanítása és példája szerinti engedelmes élet bizonyítja.

7. A megigazítás és a gyermekké fogadás

7.1. Hisszük, hogy a megigazítás Isten kegyelmes tette, melynek során az Úr Jézus Krisztusban hívő, újjászületett bűnösnek felmentést ad a bűnösség vádja és a bűnért járó ítélet alól, és igaznak nyilvánítja.

7.2. Hisszük, hogy a megigazításban nem saját, igazságos cselekedeteink, hanem egyedül Jézus Krisztus áldozata és igazsága alapján, hit által részesülhetünk.

7.3. Hisszük, hogy a megigazítás gyümölcse az Istennel helyreállt közösség és békesség.

7.4. Hisszük, hogy Isten, a Jézus Krisztusba vetett hit által nemcsak megigazítja, hanem gyermekévé is fogadja az újjászületett embert.

7.5. Hisszük, hogy Isten elküldi a hívő szívébe a Szent Szellemét, aki által úgy járulhat Istenhez mint Atyjához, aki szabadsággal és gyermekeinek járó kiváltságokkal ajándékozza meg.

7.6. Hisszük, hogy Isten a hívőt szükség szerint megfenyíti, de nem taszítja el soha magától, hanem fölkészíti arra, hogy Jézus Krisztus örököstársaként az Ő minden képzeletet felülmúló dicsőségének részese lehessen az örökkévalóságban.

8. Megszentelődés és megőrzés

8.1. Hisszük, hogy minden újjászületett hívő szent abban az értelemben, hogy Isten elkülöníti a saját számára.

8.2. Hisszük, hogy a megszentelődés a Szent Szellem munkája által végbemenő folyamat, amelyben az újjászületett ember az erkölcsi és a lelki tökéletesség felé halad.

8.3. Hisszük, hogy a hívő ember megszentelődését segíti a Jézus Krisztussal elmélyülő személyes kapcsolat és a neki való feltétlen engedelmesség, az Ige megismerése és megtartása, a buzgó imádság, az újjászületett testvéreivel való szeretetteljes közösség, a még hitre nem jutott embereknek való bátor bizonyságtétel, az önmegtagadással végzett szolgálat, a Krisztusért felvállalt szenvedés és a gonosz szellemi erőkkel való konfliktusok megharcolása.

8.4. Hisszük, hogy a megőrzés Isten különös gondviselésének műve a Jézus Krisztus követésére őszintén törekvő hívők életében.

8.5. Hisszük, hogy Isten újjászületett gyermeke a Szent Szellemtől támogatva, gyöngeségei ellenére is győz kísértései felett, és mindvégig hűségesen megáll Jézus Krisztus mellett, végül pedig elnyeri az örök életet.

9. A bemerítés (keresztség)

9.1. Hisszük, hogy a bemerítést az Úr Jézus Krisztus rendelte el.

9.2. Hisszük, hogy a bemerítés az Úr Jézussal való eggyé válásunk és az újjászületés jelképe, a Megváltóba vetett hitnek szeretetből és engedelmességből fakadó gyümölcse, Krisztussal és az Ő testével, az egyetemes egyházzal való eggyé válásunk megjelenítése.

9.3. Hisszük, hogy bemerítésben csak az részesülhet, aki - miután hallotta és megértette az evangéliumot - bűnbánatra jutott, megtért, hitét Jézus Krisztusba mint Megváltójába és Urába vetette, hitéről vallást tett, és bemerítését önként kérte.

9.4. Hisszük, hogy Jézus Krisztus parancsa és az apostolok példája nyomán a bemerítendőt az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevére, vízbe kell meríteni.

9.5. Hisszük, hogy a bemerítéssel az újjászületett ember ünnepélyesen vallást tesz arról, hogy bűnös életével szakítva, magát mindenestől átadja Jézus Krisztusnak.

9.6. Hisszük, hogy amikor a bemerítés során beleáll valaki a vízbe, akkor kifejezi, hogy azonosul Jézus keresztrefeszítésével, amikor elmerül a vízben, akkor kifejezi, hogy Jézussal együtt meghalt régi bűnös életének, amikor pedig kijön a vízből, kifejezi, hogy Jézussal együtt feltámadt egy új életre, ami számára azt jelenti, hogy megengedi Jézusnak, hogy élje természetfeletti életét őbenne.

9.7. Hisszük, hogy a bemerítésben megjelenített igazságok a bemerítendő szívében munkálkodó élő hit által válnak valósággá.

10. Az úrvacsora

10.1. Hisszük, hogy az úrvacsorát Jézus Krisztus szerezte és rendelte el.

10.2. Hisszük, hogy az úrvacsora jelentősége az, hogy azzal rendszeresen élve, hálaadással emlékezzünk Urunk végtelen szeretetére, és általa hirdetjük Jézus Krisztus halálát, amíg visszatér.

10.3. Hisszük, hogy az Úr Jézus halálának emlékjegyeiben azok részesülhetnek, akik Jézus Krisztusnak tanítványai (tehát bűneikből megtértek, Isten kegyelméből újjászülettek, hitükről vallást tesznek), Istennel és embertársaikkal rendezett közösségben élnek.

10.4. Hisszük, hogy az úrvacsora jegyei a kenyér és a bor, Krisztus megtört testének és kiontott vérének jelképei. Ha ezeket hittel, a Megváltóra emlékezve vesszük magunkhoz, a Szent Szellem által megerősítjük közösségünket Urunkkal.

10.5. Hisszük, hogy az úrvacsorában, Krisztussal való közösségünkkel egyidejűleg megújul és láthatóvá válik testvéreinkkel való közösségünk is.

11. Az egyetemes egyház és a helyi gyülekezet

11.1. Hisszük, hogy az egyetemes keresztyén egyház és a helyi gyülekezetek Isten természetfeletti hívása által jöttek létre, és különleges szeretetkapcsolat fűzi össze őket Jézus Krisztussal.

11.2. Hisszük, hogy van egy szent, egyetemes és láthatatlan egyház, ennek feje Jézus Krisztus, és tagjai a különféle helyi gyülekezetek tagjai közül mindazok, akik hitüket Jézus Krisztusba vetették, megtértek bűneikből, újjászülettek; valamint azok a halottak, akik hitben haltak meg.

11.3. Hisszük, hogy az újjászületett hívőkből felépülő helyi gyülekezetek felekezeti hovatartozástól függetlenül az egyetemes egyháznak, Krisztus testének élő részei, és minden esetben, amikor a Szentírás tanítását a gyakorlatban következetesen megvalósítják, a láthatatlan közösség megjelenítői.

11.4. Hisszük, hogy a helyi gyülekezet azoknak a Krisztusban hívőknek a csoportja, akik megtértek bűneikből, újjászülettek, hitükről vallást tesznek, és közöttük a Szent Szellem által Jézus Krisztus valóságosan jelen van.

11.5. Hisszük, hogy a helyi gyülekezet jellemzői: a hívők rendszeresen összejönnek, imádják Istent, a Bibliához hű igehirdetés által növekednek, egymással közösséget gyakorolnak szeretetben (kölcsönösen bátorítva, és - ha kell - fegyelmezve egymást), bőkezűen adakoznak, együtt úrvacsoráznak, bemerítik és tanítják az új hívőket.

11.6. Hisszük, hogy a helyi gyülekezet feladata, hogy egy olyan világban, ahol az emberiség mindent a saját dicsőségéért tesz, Istennek adjon dicsőséget szavaival (igehirdetés, imádság, éneklés és bizonyságtétel által), cselekedeteivel és szent életével.

11.7. Hisszük, hogy a helyi gyülekezet feladata, hogy a tagok Istentől rendelt vezetőik által felkészítve és irányítva, kegyelmi ajándékaikat használva, kölcsönösen és szeretettel szolgálják egymást, hogy mindannyian növekedve a szent életben, Krisztushoz hasonlókká váljanak.

11.8. Hisszük, hogy a helyi gyülekezet feladata, hogy szolgáljon a világnak azáltal, hogy minden egyes tag Krisztusnak engedelmeskedve, a Szent Szellem ereje által, kezdeményező módon hívja az embereket, hogy hitüket Krisztusba vetve, bűneikből megtérve, Krisztust Úrként az életükbe fogadva megmeneküljenek a kárhozattól, és Krisztus gyülekezetébe beépülve részesei legyenek az örök élet reménységének.

12. A gyülekezet tisztségviselői

12.1. Hisszük, hogy egyedül Jézus Krisztus az egyház Ura és Feje, és hogy minden helyi gyülekezetnek joga van Krisztus uralma alatt magát irányítani, és döntéseket hozni saját dolgait illetően.

12.2. Hisszük, hogy mivel Jézus Krisztus a gyülekezet feje, Ő az első számú vezető minden területen, ezért minden gyülekezeti tisztségviselő csupán eszköz Krisztus kezében, hogy megvalósítsa akaratát népe között.

12.3. Hisszük, hogy a gyülekezet Ura ad gyülekezetének különböző szolgálatokra alkalmassá tett vezetőket (presbitereket), hogy általuk vezesse, pásztorolja, védje, szolgálatra felkészítse, és Krisztusban való érettségre segítse népét.

12.4. Hisszük, hogy a vezetőknek az Ige tekintélye és a Szent Szellem uralma alatt kell szolgálniuk, a gyülekezeti hitvallással összhangban.

12.5. Hisszük, hogy a gyülekezet pásztora egy a presbiterek közül, tekintélyben, tiszteletben, az Úr előtti felelősségben egyenlő velük.

12.6. Hisszük, hogy a vezetőket Jézus Krisztus választja ki a személyes, családi, társadalmi és gyülekezeti élet terén feddhetetlen és példamutató gyülekezeti tagok közül. Hisszük, hogy a gyülekezet szerepe: felismerni, elismerni és felelősséggel felruházva szolgálatba állítani az Úr által választott vezetőket.

12.7. Hisszük, hogy a presbiterek felelőssége elsősorban a Krisztustól kapott látással összhangban lévő vezetés (tanítás, szolgálatra felkészítés, döntések meghozatala, lelkigondozás, a nyáj védelme, szeretetből fakadó és személyválogatás nélküli fegyelmezés, a gyülekezet ügyeinek felügyelete). A diakónusok dolga elsősorban a gyakorlati feladatok irányítása. Hisszük, hogy a gyülekezet felelőssége Istentől nyert vezetőik tekintélyét elfogadni, követni őket, és imádkozni értük.

12.8. Hisszük, hogy a vezetők nem uralkodhatnak a rájuk bízott gyülekezet felett, de munkájukért tisztelet és megbecsülés illeti őket.

12.9. Hisszük, hogy a gyülekezet presbiterei ellen csak minimum két tanú egybehangzó állítása esetén fogadható el vád. Ebben az esetben a többi vezetőnek a Biblia útmutatását követve ki kell vizsgálniuk az ügyet.

13. A gyülekezeti tagok egymáshoz való viszonya és a gyülekezeti fegyelem

13.1. Hisszük, hogy a gyülekezeti tagok egymáshoz való viszonyát alapvetően Jézus Krisztus példájának kell meghatároznia. Tőle tanult alázattal egymást önmagunk elé kell, hogy helyezzük, és nem csak a saját, hanem egymás érdekét is mindenben figyelembe kell vennünk. Semmit sem tehetünk önzésből vagy dicsőségvágyból, hanem testvéri szeretetből.

13.2. Hisszük, hogy a gyülekezeti tagok Istentől való szeretetközössége Jézus Krisztusra mutat, és minden, ami a gyülekezeti tagok között történik, ezt a szeretetközösséget és egységet kell, hogy építse. Aki Istent szereti, az a testvéreit is kell, hogy szeresse.

13.3. Hisszük, hogy elsősorban az Úr, a mi Mennyei Atyánk az, aki gyermekeit szerető gondoskodással neveli - tanítja, inti, feddi, bátorítja, vigasztalja - Szent Szelleme által, elsősorban Igéjén keresztül.

13.4. Hisszük, hogy Isten az ő gyermekeit egymásért is felelőssé teszi. Ez az egymásért való felelősség az alábbi területekre vonatkozik: egymás építése, befogadása, bátorítása, buzdítása, a vendégszeretet gyakorlása, egymás terheinek hordozása, egymás vigasztalása, egymásról való gondoskodás, egymásért való imádság, egymásnak való megbocsátás, figyelmeztetés, intés, fenyítés, egymásnak történő bűnvallás.

13.5. Hisszük, hogy az egészséges hitélet megőrzésének érdekében különösen fontos az egymás iránti cselekvő, mentő szeretetből fakadó figyelmeztetés és a tényleges bűnök elégségesen minimális körben való rendezése. Amennyiben egy gyülekezeti tag nyilvánvalóan nem hajlandó bűnének rendezésére többszöri lehetőség ellenére sem, végső esetben ki kell zárni a gyülekezetből. Ha a bűnét a későbbiekben megfelelően rendezi, szeretettel és örömmel visszafogadjuk.

13.6. Hisszük, hogy a gyülekezeti tagok egymás közötti vitás ügyeit a gyülekezet keretein belül kell elrendezni, melynek során ragaszkodni kell az igazsághoz, ám a békesség érdekében fontos, hogy meglegyen a készség a megbocsátásra és a sérelem (az esetleges kár) elszenvedésére is.

13.7. Isten igéjével összhangban különbséget teszünk egyrészt a hitben gyengébbek emberi erőtlenségei, megalapozatlan vélekedései, bárkinek a különféle gyengeségei, eltérő szokásai, másrészt a krisztusi tanítással, példamutatással ellentétes, bűnös magatartás, életmód, cselekedet, tanítás között. Előbbi esetben egymás szeretetben történő elhordozására van szükség, míg a második esetben a figyelmeztetés, intés, feddés felelősségteljes gyakorlásának van helye.

14. A tanítványság és a bizonyságtétel

14.1. Hisszük, hogy minden valódi keresztyén egyben Jézus Krisztus tanítványa. Hisszük, hogy tanítvánnyá elsősorban Jézus választása miatt lesz valaki, és nem csupán a saját elhatározása alapján.

14.2. Hisszük, hogy a tanítványság feltétele a teljes elkötelezettség és az önmegtagadás. Ezért szükséges, hogy a tanítvány Jézus Krisztussal való viszonyát minden más kapcsolata fölé rendelje, hogy önrendelkezési jogát átadja Urának, és hogy anyagi javaknál is fontosabbnak tartsa Megváltóját.

14.3. Hisszük, hogy Jézus Krisztus tanítványai minél előrébb jutnak a tanítványság területén, annál mélyebben élik meg függőségi viszonyukat Urukkal.

14.4. Hisszük, hogy Jézus Krisztus minden tanítványát arra hívta el, hogy képviselje Őt a világban, hirdesse az evangéliumot, és másokat is az Ő tanítványaivá tegyen.

14.5. Hisszük, hogy a Szent Szellem minden tanítványt fölhatalmaz a bizonyságtételre, és képessé tesz arra, hogy az örömüzenetről, a szívében lévő reménységről és az életében naponta megnyilvánuló kegyelemről vallást tegyen.

14.6. Hisszük, hogy a bizonyságtétel akkor kedves Isten és az emberek előtt, ha nem csupán szavakban, hanem velük összhangban álló szent életben és szeretetből fakadó cselekedetekben is megnyilvánul.

15. Az imádság

15.1. Hisszük, hogy az imádság Isten akarata, ami az ember Istennel való kommunikációjának és közösségének fenntartója és elmélyítője.

15.2. Hisszük, hogy az imádság által magasztalhatjuk Istent, hálát adhatunk jóságáért, eléje tárhatjuk kéréseinket, megvallhatjuk bűneinket, és közbenjárhatunk másokért.

15.3. Hisszük, hogy Isten meghallgatja a hitből fakadó imákat, és válaszol rájuk, ha azok összhangban vannak akaratával.

16. A vasárnap és a nyugalomnap

16.1. Hisszük, hogy a vasárnap Jézus Krisztus feltámadásának emlékünnepe, ezért az apostoli gyülekezetek gyakorlatát követve ekkor ünnepeljük az Úr Jézus feltámadását. Ezen a napon időnket a gyülekezet közös istentiszteletén való részvételre, közösség gyakorlására és a testvéri szeretet ápolására, valamint a Biblia tanulmányozására fordítjuk.

16.2. Hisszük, hogy a szombat (mint a teremtés emlékünnepe) Izráelnek adott szövetség egyik jele. Mivel az egyház nem azonos Izráellel, és egy másik szövetség (az Újszövetség) alapján áll, az ehhez tartozó szövetségi jel a Szent Szellem pecsétje. Az újszövetségi egyháznak szabadsága van arra, hogy mind a teremtést, mind a Krisztus feltámadása által megvalósuló újjáteremtést, a napok megkülönböztetése nélkül, minden nap vagy bármely nap megünnepelje.

16.3. Hisszük, hogy Isten a nyugalomnapot az ember lelki és testi felüdülésére ajándékozta. Ezért ezen a napon időnk legjavát Krisztussal való kapcsolatunk elmélyítésére és pihenésre szenteljük.

17. A házasság, a család és a gyermekek

17.1. Hisszük, hogy a házasságot Isten alkotta arra, hogy férfi és nő Isten által rendelt szerepüket felvállalva halálukig tartó szeretetben, hűségben, egymás örömére és támogatására éljenek együtt, és gyermekeket neveljenek.

17.2. Hisszük, hogy Isten akaratának az a házasság felel meg leginkább, amely kölcsönös és tiszta vonzalom alapján, a Szent Szellem vezetésére és az Ige tanácsára figyelve, józan megfontolással köt meg két egymáshoz illő keresztyén férfi és nő.

17.4. Hisszük, hogy az egészséges házasság alapja a függetlenné válás a szülői kötelék alól, elkötelezettség a házastárs iránt, és szellemi, lelki és szexuális egység férj és feleség között.

17.5. Hisszük, hogy a férj a család Istentől rendelt feje és felelős vezetője, akinek Krisztus példáját követve szeretnie és szolgáló módon vezetnie kell a rábízottakat, mindenben gondoskodva szükségeikről.

17.6. Hisszük, hogy a feleség Istentől rendelt szerepe a házasságban, hogy férjének segítőtársa legyen, szeresse, tisztelje őt, és fogadja el vezetését, gyermekeit szeretettel nevelje, háztartását lelkiismeretesen vezesse.

17.7. Hisszük, hogy a házasságot a halál bontja fel, ezért a válás nincs összhangban Isten akaratával. A házasság egészségének megőrzése miatt a megbocsátást, az önmegtagadást és az áldozatkész szolgálatot fontosnak tartjuk. Hisszük, hogy a keresztyének nem kezdeményezhetnek válást nem hívő házastársukkal kapcsolatban sem.

17.8. Hisszük, hogy a gyermekek Isten ajándékai, akikért elsősorban a szüleik felelősek. Hisszük, hogy a gyermekeket szeretettel, a nekik megfelelő módon kell nevelni, példát adva, tanítva és fegyelmezve őket, gondoskodva fizikai, lelki és szellemi szükségeikről egyaránt.

17.9. Hisszük, hogy Isten a gyermekektől azt várja, hogy tiszteljék és szeressék szüleiket, valamint engedelmeskedjenek nekik addig, amíg önmagukért felelősséget vállalni tudó felnőttekké nem válnak.

17.10. Hisszük, hogy a család - mint a gyülekezet és a társadalom legkisebb sejtje - sérthetetlen, és ideológiáktól függetlenül az egyedül megfelelő környezet a gyermekek egészséges fejlődéséhez.

18. A világi hatalom és a kormányzat

18.1. Hisszük, hogy a világi hatalom Isten eszköze a társadalmi rend fenntartására és megőrzésére.

18.2. Hisszük, hogy a kormányzat feladata a jó cselekedetek elősegítése és elismerése, valamint a gonoszság megbüntetése. Felelős a nép jólétének, szellemi fejlődésének előmozdításáért, az ország biztonságának védelmezéséért, az igazságon alapuló jogrend megteremtéséért, és az egyetemes emberiség javának munkálásáért.

18.3. Hisszük, hogy az államnak és az egyháznak el kell különülnie egymástól, és a kormányzó hatalom felelőssége biztosítani a lelkiismereti és vallásszabadságot az országban.

18.4. Hisszük, hogy mint keresztyének tisztelettel tartozunk a világi hatalomnak, törvényeit kötelesek vagyunk megtartani, amíg azok nem követelnek Isten és az Ige iránti engedetlenséget. Fontosnak látjuk imádkozni a hatalmat gyakorlókért, hogy feladatukat betöltsék.

19. A végső dolgok

19.1. Az ember halál utáni állapota

19.1.1. Hisszük, hogy az ember élete a halállal nem ér véget, hanem a fizikai hálál pillanatában az ember teste külön válik lelkétől és szellemétől, a test a sírban megsemmisül, az ember pedig Isten elé áll, hogy számot adjon életéről.

19.1.2. Hisszük, hogy az elhunytak tudatos állapotban várakoznak testük feltámadásáig.

19.1.3. Hisszük, hogy a várakozás közbenső állapota alatt a hívők az Úrnál élvezik a megváltottak vigasztalását és örömét, akik pedig elutasították a Krisztusban felkínált kegyelmet, Istentől elválasztva szenvednek.

19.1.4. Hisszük, hogy minden halott feltámad a maga idejében, és az örökkévalóságban a teljes ember (testileg, lelkileg, szellemileg) élvezi az üdvösséget Istennel való közösségben, vagy szenved a kárhozatban Istentől örökre elválasztva.

19.2. Az egyház elragadtatása

19.2.1. Hisszük, hogy Jézus Krisztus a történelem egy meghatározott pontján magához veszi (elragadtatás) a megtért és újjászületett keresztyénekből felépülő valódi egyházát.

19.2.2. Hisszük, hogy az elragadtatáskor feltámadnak azok, akik Krisztusba vetett hitben haltak meg, az akkor élő hívők teste átváltozik, és együtt találkoznak Urukkal.

19.2.3. Hisszük, hogy ekkor minden hívő leplezetlenül áll majd Krisztus ítélő széke elé, és Ő megítéli életüket a szerint, amit a földön hitből és iránta való szeretetből cselekedtek.

19.2.4. Hisszük, hogy ekkor nem az üdvösség és a kárhozat dolgában dönt Jézus, de nyilvánvalóvá válik, hogy azok a keresztyének, akik örökkévaló dolgokba fektették életüket, jutalmat kapnak, akik pedig nem, azok munkájának gyümölcse elvész.

19.3. A nagy nyomorúság

19.3.1. Hisszük, hogy Jézus Krisztus második eljövetelét megelőzi a nagy nyomorúság hét éves időszaka. A bibliai kijelentés szerint az emberiség eddigi történelme során soha nem tapasztalt szenvedéseken fog keresztül menni.

19.3.2 Hisszük, hogy a nagy nyomorúság idejére egy erős politikai vezető (Antikrisztus) hatalma alatt egyesül a nyugati civilizáció, jelentős ideológiai/vallásos segítséget kapva az akkor hatalmon lévő egyháztól, amelyet a bibliai hittől való elszakadás jellemez.

19.3.3 Hisszük, hogy ez a vezető szövetséget köt Izráellel, és hozzájárul, hogy a zsidóság felépítse újra a jeruzsálemi templomot és helyreállítsa az ószövetségi istentiszteleti rendet. Később az Antikrisztus ezt a szövetséget felrúgva önmagát imádtatja istenként a templomban egy hamis próféta segítségével.

19.3.4 Hisszük, hogy a bibliai kijelentés szerint Isten ítéletének sorozatai rázzák meg a földet (természeti és kozmikus katasztrófák, háborúk, éhínség, járványok, a bioszféra pusztulása) iszonyú szenvedéseket hozva, az emberiség azonban továbbra sem tér meg.

19.3.5 Hisszük, hogy a nagy nyomorúságnak Jézus Krisztus megjelenése fog véget vetni, Aki legyőzi, és a tűz tavába veti az antikrisztust és a hamis prófétát.

19.4. A milleneum

19.4.1. Hisszük, hogy az elragadtatás után, a nagy nyomorúság hét éves időszakának a végén, Jézus Krisztus az egész világ számára látható módon megjelenik dicsőségben és hatalommal, egyházával együtt.

19.4.2. Hisszük, hogy ekkor feltámadnak a nagy nyomorúság ideje alatt elhunyt mártírok és az ószövetségi szentek, és az Úrral visszatérő megdicsőült egyházzal egyesülve részt vesznek Jézus Krisztus ezer éves uralmában.

19.4.3. Hisszük, hogy Jézus ekkor ítéletet tart a nagy nyomorúságot túlélő emberiség felett.

19.4.4. Hisszük, hogy az ezer éves békeország ideje alatt a sátán megkötöztetik, így az emberiség felszabadul a gonosz hatalma alól.

19.4.5. Hisszük, hogy Krisztus uralma alatt a történelem során eddig soha nem tapasztalt igazságosság, szeretet és béke lesz, a természet megújul, az emberek életkora meghosszabbodik.

19.4.6. Hisszük, hogy az ezer év eltelte után a sátánt Isten újra szabadon engedi, és ő egy végső nagy lázadásba sodorja az akkor élő emberiséget. Azonban a Jeruzsálem ellen vonuló hatalmas hadsereget Isten ítélete megsemmisíti, a sátán pedig az örök szenvedés helyére vettetik.

19.5. Új ég és új föld

19.5.1. Hisszük, hogy az ezer éves messiási uralom végén minden halott feltámad és Isten ítéletet tart felettük.

19.5.2. Hisszük, hogy az utolsó ítélet után Isten új eget és földet teremt, ahol igazság és béke uralkodik örökkön örökké.

19.5.3. Hisszük, hogy az újjáteremtett világban mint a megváltás részesei, mindenkor az Úrral leszünk, és akkor az örökkévaló Isten lesz minden mindenekben.